Van a kávé... a fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. 

És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. 

A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. 

És ekkor már nem sötét, és nem keserű.