a válasz jobban fájna

Szeretném megkérdezni, mi van köztünk, hogy mit akar tőlem, vagy hogy gondol-e rám egyáltalán. De félek, hogy a válasz jobban fájna, mint ez a bizonytalanság.

talán igaz sem volt..

Ő egyszerűen nem szeret engem, így meg hiába akarnék bármit is. 

Ez olyan egyszer volt, talán igaz sem volt dolog. 

De egy rövid ideig legalább remélhettem, hogy megszeret, hogy odaül mellém, megfogja a kezemet, finoman átölel, és csendben elalszunk egymás mellett.... 

nagyon rossz érzés, amikor te tudod, hogy a dolog működne, de a másik nem szeretné.

Szörnyű érzés volt... Feltártam az érzéseimet, és nem vettem észre,
hogy teljesen magamra maradtam velük.

kegyetlenek..

Azok a nők, akiknek van egy kis eszük,
általában szörnyen kegyetlenek..

Nem kell, hogy bárkivel beérjed, soha.
Próbáld megkapni azt, akit szeretsz, egyébként azt kell szeretned, akit megkaptál.

Annak fogadj el, aki vagyok különben máris megyek,
és mire elhamvad a cigaretta vég, rég máshol leszek..

Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette.
 Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk.
Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan.
 Elég ha tudjuk, hogy Ő a világra jött, gondolhatunk rá.
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe,
 és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.

a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a tökéletességet.

Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, hogy milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas.
Idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét.
Pontosan ezért mondják azt, hogy igazán a másik belsőjébe szeretünk bele.
A külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az édes mosolya,
de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel!
Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit,
minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik.
Ez a szeretet lényege: a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a tökéletességet.

újra kezdhesd

Ha egy álom meghiúsulna, és ezer darabra törne,
soha ne félj felvenni egy darabkáját, hogy újra kezdhesd.

Tormay Cécile.

A csalódás mindennap elvisz az ember lelkéből egy darabot.

P.M.

Mégis egymás kezének szorításában,

Sétálva hittünk a világ másságában.

Three meters above the sky ♥

Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége,végleg.Nincs visszaút,érzi az ember.És ekkor jön el a pillanat,mikor felidézzük,hogy is kezdődött,majd rájövünk,hogy már jóval azelőtt,mint gondoltuk volna.Az emberben ekkor tudatosul,hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk,ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg.Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők fölött!

A valóság nem mindig örömteli.

’Csak ültem azon a játszótéren, magamba roskadva, miközben a kisgyerekek ott játszottak körülöttem. Vidáman futkároztak, önfeledten kacagtak, s én egyre inkább szomorú lettem. Bár én is újra gyerek lehetnék, hogy ne is érezzem ezt a fájdalmat, amit most cipelnem kell! Én is csatlakozni szeretnék hozzájuk, velük akarok játszani, csúszdázni, hintázni naphosszat. Csak ültem ott órákig, míg lassan beesteledett, és próbáltam elfogadni, hogy azok az idők elmúltak, és én ehhez a varázslatos játszótéri klubhoz már sosem csatlakozhatok. Felnőttem, és ez azzal jár, hogy el kell fogadnom: a valóság nem mindig örömteli. ‘

hiányzott valaki

Mondd,veled megtörtént már,hogy hiányzott valaki,akinek nem kellett volna?

Nem számít..

Nem számít, milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy.
Hazáig követ, megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindig felkavar,
 de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak.
Talán az, hogy mindezt átéljük, ez segít tovább lépni, és hajt előre.
Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.

Nincs is olyan szerelem, mint a Rómeó és Júliában. Shakespeare kamuzik,

 egyébként sem ő írta saját darabjait, hanem Dan Brown, bár ez most mellékes, 

és vele együtt mindenki más hazug, aki a szerelmet létező valaminek tartja. 

Azt pedig bírósági tárgyalás nélkül, máglyán kéne megégetni, aki igaz szerelemről hablatyol.

üldöz a boldogság, de mindig eliszkolsz..

Tudom, tudom szar az élet, és nehéz, meg stb,... 

de nem gondoltál még arra, hogy csak te bonyolítod túl?

Nem szeretnék több energiát fektetni sose volt érzelmekbe, úgy hogy felszólítanám a reményt és a szívem, hogy többet ne beszéljenek össze a hátam mögött..

http://crissieworld.blogspot.com

elmerülsz az álmodozásban, és minden találkozásnál arcon csap a valóság..

Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, 

különösen nem egy életre szóló barátság után, 

különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.

Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni és nem fogom megmagyarázni a dolgokat, mert már nincs rá erőm, és igazából okom sincs ...

Álmodozunk, és szédülünk..

rettegsz

Bármennyire is hangoztatod, hogy szerelemre vágysz,
a lelked legmélyén rettegsz tőle.
 A boldogság valóban vonz téged,
de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni.
Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket. 

De sosem mered annyira elengedni,
kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

mindenki titkolja

Mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert érdemtelen, mert veszélyes, mert túl rossz, vagy éppen túl jó..

GG.

Néha csak akkor vesszük észre a meghúzott határokat, ha már átléptük őket.

nem mered

Nem szereted, mert nem mered szeretni.
Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed.
Oda, ahová az érzéseidet dugtad. 

És hadd jöjjenek elő azok az érzések...

Semmi sem úgy működik, hogy puszit adunk rá, és már nem is fáj.

Van a kávé... a fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. 

És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. 

A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. 

És ekkor már nem sötét, és nem keserű.

hiszen nem ismersz.

Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni, zokogni?
Hülyeséget csinálni, és valamit nagyon megbánni?
Dühöngeni, ordítani vagy csendben egy könyvet olvasni?
Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? 

Hallottad már ahogy elmesélem az életem, és érezted, hogy levettem az álarcom? Ha nem, akkor nem ítélhetsz el, hiszen nem ismersz!