Szeretnék bohóc lenni, olyan, aki mindig nevet, akkor is nevet, ha belülről felemészti a fájdalom, mert nevetni kell mindig, sosem szabad megállni, sosem szabad annak a látszatát kelteni, hogy lehet az ember szomorú, játszani kell a szerepet tovább és tovább, és egyszer talán magunk is elhisszük majd, hogy tényleg nevetünk... igazából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése